Tanulási filozófiám
Minden leendő tanár életében eljön az a nap, amikor az elhatározásból, hogy ő tanítani fog, kicsit több lesz. Az egyetem előbb utóbb rávezet arra, hogy elgondolkodjon az ember, mégis hogy fogja véghez vinni ezt a bizonyos "én most tanítani fogok" dolgot. Erről szeretnék itt most kitérni az én felfogásomban.
Harmadévesként jó pár tanulás elmélettel megismerkedtem már. Volt szó a behavorizmusról, kognitivizmusról, konstruktivizmusról vagy akár konnektivizmusról. Előtte nem nagyon találkoztam ezekkel a fogalmakkal, így nagyon örültem, mikor ezek tisztázásra kerültek. Közben rá kellett jönnöm, hogy tananyagtól függ, hogy épp mely elmélet segítségével adom át a tudást a fiatalabb generációk számára.
Hozzám legközelebb a konnektivizmus áll, mert hiszem, hogy azon gyerekek is, akiket más tanárok elkönyveltek nehéz esetnek, vagy épp "butának" egy kreatív, jutalmazó környezeteben meglátják a tanulás szépségét, amely által ösztönözve érzik magukat a fejlődésre, fejlesztésre. Ettől függetlenül vannak olyan részei mind a kémiának, mind a matematikának, melyeknél szükség van mind az instruktor, mind a tutor szerepű tanárra. (Más tárgyaknál is gy látom, de szívemhez közel ez a két tárgy áll.
Legfontosabb célom, hogy a diákok gondolkodóvá és érdeklődővé neveljem. Értem ezalatt azt, hogy nem fontos, hogy szeresse a tárgyaimat, még kémiából azt se várom el, hogy igazán jól teljesítsen belőle. de azt elvárom tőlük, hogy meg tudják magyarázni, miért nem szeretik. Sokszor hallottam, hallom a tanulóktól, hogy ők nem értik az anyagot, mert miért tanulnák, nem is lesz erre szükségük. Ezen szeretnék változtatni úgy, hogy jó példát mutatok nekik a tanítássommal.
Első lépésként minden óra előkészítése a legfontosabb, ahol szintúgy segítségre lehetnek az IKT-s eszközök, mint az óra lebonyolításában. Mind kémiából, mind matematikából fontosnak tartom a témát felvezetni kisebbekkel ezt játékos órát tartva, nagyobbaknál ez előző ismeretek feltárásával. Ezzel egy fajta képet kapok arról, ki mit tud az adott témában. Ezután lehet felépíteni a témát, kötni a fogalmakat, összefüggéseket, tételeket. Ezen módszer segítségével mutatnám meg nekik, hogy tanuljanak majd a későbbiekben ezen tárgyakat, vagy akár másokat is. Ezzel egy fajta logikát csepegtetnék beléjük, mely a leendő gondolkodó ember alapja lesz.
Határozottan lemondok a frontális berendezkedésű osztályokról, szerintem ezek semmilyen oktatást nem segítenek elő. A konnektivizmust támogatva négyesével, hatosával ültetném őket, mely a kísérletek elvégzését is elősegíti, de páros és csoportos munkára is lehetőséget ad. Ezeket sokkal hatékonyabbnak tartom a szárazabb anyagrész megtanulásánál is, viszont ilyenkor szükség van minimális frontális előadás módra is. Ekkor lehet bevetni a projekt munkát, vagy a mozaik módszert, hogy akkor is az új anyagrészt tudás megosztással dolgozzák fel. Közben mindig figyelembe kell venni, hogy a gyerekek értelmi szintje, magatartása és figyelme között óriási különbségek lehetnek. Ha van az osztályban laptop, interaktív tábla, vagy a gyermekek kezében okostelefon, akkor könnyebben meg szervezhető minimális differenciális haladás, főleg gyakorlás során. Házi feladatok a gyakorlás elősegítésére vannak, nem a gyermekek túl terhelésére, így otthoni önálló munkára adhatók, vagy korrepetálás időben megcsinálandók. Ezáltal is figyelhetünk az egyéni fejlődési utakra, de közben integráltan vihetjük végig a témát az összefoglalásig.
Az értékelést úgy tudom elképzelni, hogy az órai munkát folyamatosan figyelem, nemcsak az aktivitást, hanem azt is hogy magukhoz képest mennyit fejlődtek. Persze a témazáró fontos, hogy formatív értékeléshez jussunk, de azt is figyelembe kell venni, hogy honnan indultunk egy egy gyereknél, és meddig jutottunk. A szülők csak az érdemjegyekből látják a gyermekük fejlődését, ám szerintem, ha érdekel egy diákom év végi kimenetele, ezt tudom a szülő számára máshogy is jelezni. Lehetőséget kell adni arra, hogy a gyermek a lehető legjobb formájában, a leginspirálóbb környezetben adjon számot tudásáról.
Az előzőeket figyelembe véve láthatjuk, hogy az IKT-s eszközöket a tanítás és tanulási folyamat számos pontján tudjuk használni. Legyen szó új anyag felvezetéséről minimális frontális munka keretén belül interaktív táblával/ az új témához kapcsolódó cikk keresése és megosztása közös munkafelületen, vagy gyakorlás elősegítése különböző applikációk és oldalak segítségével, ahol az egyéni utakon a segítés, ellenőrzés, reflektálás megoldható akár 25-30 diáknál is, vagy dolgozat írása/íratása interneten, melynek végeredményére nem kell napokat várni, hanem egyből megkapják az eredményt.
Nem más a célom, mint gondolkodásra nevelni a gyermekeket, arra nevelni, hogy mindent kérdőjelezzenek meg, ne fogadjanak el semmit, nézzenek utána mindennek. Ehhez megteremteni azt a környezetet, amiben a legjobban tudnak fejlődni. És ha közben megszeretik a tárgyaimat, az hatalmas előnyt ad majd velük szemben.
Harmadévesként jó pár tanulás elmélettel megismerkedtem már. Volt szó a behavorizmusról, kognitivizmusról, konstruktivizmusról vagy akár konnektivizmusról. Előtte nem nagyon találkoztam ezekkel a fogalmakkal, így nagyon örültem, mikor ezek tisztázásra kerültek. Közben rá kellett jönnöm, hogy tananyagtól függ, hogy épp mely elmélet segítségével adom át a tudást a fiatalabb generációk számára.
Hozzám legközelebb a konnektivizmus áll, mert hiszem, hogy azon gyerekek is, akiket más tanárok elkönyveltek nehéz esetnek, vagy épp "butának" egy kreatív, jutalmazó környezeteben meglátják a tanulás szépségét, amely által ösztönözve érzik magukat a fejlődésre, fejlesztésre. Ettől függetlenül vannak olyan részei mind a kémiának, mind a matematikának, melyeknél szükség van mind az instruktor, mind a tutor szerepű tanárra. (Más tárgyaknál is gy látom, de szívemhez közel ez a két tárgy áll.
Legfontosabb célom, hogy a diákok gondolkodóvá és érdeklődővé neveljem. Értem ezalatt azt, hogy nem fontos, hogy szeresse a tárgyaimat, még kémiából azt se várom el, hogy igazán jól teljesítsen belőle. de azt elvárom tőlük, hogy meg tudják magyarázni, miért nem szeretik. Sokszor hallottam, hallom a tanulóktól, hogy ők nem értik az anyagot, mert miért tanulnák, nem is lesz erre szükségük. Ezen szeretnék változtatni úgy, hogy jó példát mutatok nekik a tanítássommal.
Első lépésként minden óra előkészítése a legfontosabb, ahol szintúgy segítségre lehetnek az IKT-s eszközök, mint az óra lebonyolításában. Mind kémiából, mind matematikából fontosnak tartom a témát felvezetni kisebbekkel ezt játékos órát tartva, nagyobbaknál ez előző ismeretek feltárásával. Ezzel egy fajta képet kapok arról, ki mit tud az adott témában. Ezután lehet felépíteni a témát, kötni a fogalmakat, összefüggéseket, tételeket. Ezen módszer segítségével mutatnám meg nekik, hogy tanuljanak majd a későbbiekben ezen tárgyakat, vagy akár másokat is. Ezzel egy fajta logikát csepegtetnék beléjük, mely a leendő gondolkodó ember alapja lesz.
Határozottan lemondok a frontális berendezkedésű osztályokról, szerintem ezek semmilyen oktatást nem segítenek elő. A konnektivizmust támogatva négyesével, hatosával ültetném őket, mely a kísérletek elvégzését is elősegíti, de páros és csoportos munkára is lehetőséget ad. Ezeket sokkal hatékonyabbnak tartom a szárazabb anyagrész megtanulásánál is, viszont ilyenkor szükség van minimális frontális előadás módra is. Ekkor lehet bevetni a projekt munkát, vagy a mozaik módszert, hogy akkor is az új anyagrészt tudás megosztással dolgozzák fel. Közben mindig figyelembe kell venni, hogy a gyerekek értelmi szintje, magatartása és figyelme között óriási különbségek lehetnek. Ha van az osztályban laptop, interaktív tábla, vagy a gyermekek kezében okostelefon, akkor könnyebben meg szervezhető minimális differenciális haladás, főleg gyakorlás során. Házi feladatok a gyakorlás elősegítésére vannak, nem a gyermekek túl terhelésére, így otthoni önálló munkára adhatók, vagy korrepetálás időben megcsinálandók. Ezáltal is figyelhetünk az egyéni fejlődési utakra, de közben integráltan vihetjük végig a témát az összefoglalásig.
Az értékelést úgy tudom elképzelni, hogy az órai munkát folyamatosan figyelem, nemcsak az aktivitást, hanem azt is hogy magukhoz képest mennyit fejlődtek. Persze a témazáró fontos, hogy formatív értékeléshez jussunk, de azt is figyelembe kell venni, hogy honnan indultunk egy egy gyereknél, és meddig jutottunk. A szülők csak az érdemjegyekből látják a gyermekük fejlődését, ám szerintem, ha érdekel egy diákom év végi kimenetele, ezt tudom a szülő számára máshogy is jelezni. Lehetőséget kell adni arra, hogy a gyermek a lehető legjobb formájában, a leginspirálóbb környezetben adjon számot tudásáról.
Az előzőeket figyelembe véve láthatjuk, hogy az IKT-s eszközöket a tanítás és tanulási folyamat számos pontján tudjuk használni. Legyen szó új anyag felvezetéséről minimális frontális munka keretén belül interaktív táblával/ az új témához kapcsolódó cikk keresése és megosztása közös munkafelületen, vagy gyakorlás elősegítése különböző applikációk és oldalak segítségével, ahol az egyéni utakon a segítés, ellenőrzés, reflektálás megoldható akár 25-30 diáknál is, vagy dolgozat írása/íratása interneten, melynek végeredményére nem kell napokat várni, hanem egyből megkapják az eredményt.
Nem más a célom, mint gondolkodásra nevelni a gyermekeket, arra nevelni, hogy mindent kérdőjelezzenek meg, ne fogadjanak el semmit, nézzenek utána mindennek. Ehhez megteremteni azt a környezetet, amiben a legjobban tudnak fejlődni. És ha közben megszeretik a tárgyaimat, az hatalmas előnyt ad majd velük szemben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése